Számok a palackon. De miért pont ezek?

Cikkek - 2017-11-23 11:19:18

2006 táján hosszú hónapokat töltöttünk azzal, hogy nevet találjunk villányi házasításainknak, de nem tudtunk dűlőre jutni. Ekkor kerültek a képbe Krisztián matematika iránti vonzalma nyomán a prímszámok.

Ezek azok a pozitív számok azon csoportjába tartozó egészek, melynek tagjai csak 1-el, vagy önmagukkal oszthatók.

Krisztián volt az a gyerek (akkor még Sauska Keresztély néven), aki unalmában háromféleképpen csinálta meg a matekháziját a villamoson és évekig szorgalmasan küldte be a Középsikolai Matematikai Lapok feladatmegoldásait.

A “mi számainkról” már az első szüret után döntöttünk a csapattal közösen, Paul Hobbs kaliforniai borász barátunk bevonásával,  a minőség és mennyiség ismeretében.

Tökéletes  bor nincs, vagyis a legkisebb prímszámot, a  kettest eleve elvetettük.  A hármasról úgy gondoltuk,  törekedni fogunk rá, és törekszünk is. Ami azóta látható, hogy bizonyos években ( 2008, 2010) még a Cuvee 5 kategóriában sem tudtunk  a saját minőségi elvárásainknak megfelelni a szüretelt szőlő gyenge minősége miatt. Így a Cuvée 3 tökéletesen elméleti kategória maradt, vagyis konkrétan nem létezik.

A tokaji száraz házasításaink “neve” aztán már nem volt kérdés, csak hozzáadtunk százat a villányi számainkhoz, így lett Cuvée 105, 107, 111 és 113.  (Amiből kettő már nem prím, a 105 és a 111.)

 

Az a néhány ilyen szám, amit használunk, azóta nagyon fontos lett a számunkra, hiszen napi szinten beszélünk róluk, dolgozunk, élünk velük. Úgyhogy persze minden olyan hírre felfigyelünk, ami a prímszámokkal kapcsolatos. Nemrég pedig igazi szenzációt keltett a tudományos világban, hogy az ikerprím-sejtés –amit Euklidész fogalmazott meg először i.e 300 körül –lehet, hogy hamarosan bizonyítást nyer.

Ikerprímek  például a 3,5 és az 5,7 is.  Szerencsére  van időnk azon gondolkozni, milyen az a Cuvée 5, ami minőségben, komplexitásban átvezet a Cuvee 7-től a Cuvée 3 felé, mert ez utóbbi még úgysem létezik.

 Számok és elvárások

Hogy mik ezek az elvárások?  A mindenkori Cuvee 5 reményeink szerint a jó évjáratok célfotója.  Nem általában, hanem a mi évünké, ezé a hosszú, izgalmas, dolgos maratoné, aminek része minden: az időjárás, a dűlőink fekvése, a szőlőink fejlettsége, a telepítéseink kondíciója, a hordóink minősége, az aktuális tudásunk szőlészetről és borászatról.  Benne a lelkiállapotunkkal, persze... Milyen volt a szüret dinamikája, koncentráltsága, tudtuk-e követni a céljainkat, jó döntéseket hoztunk-e, odafigyeltünk-e egymásra. 

A két Cuvee 7 a célszalag átszakitását követő pillanatot kapja el, más-más perspektívából. Azonos azonos lendület, azonos szenvedély, ugyanaz az akarat, felkészültség, azonos biológiai, fizikai és lelki tényezők.

A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a házasítások során mindig az aktuális Cuvee 5-öt rakja össze a csapat elsőként, több menetben. A legszebb alapborok és azokhoz illő, kiválasztott hordók, az adott évben legoptimálisabban teljesitő dűlők és fajták különleges felvonulása ez, önállóan és többféle arányú keverésekben.

Amikor végre döntünk a Cuvee 5 összetételét és mennyiségét illetően, a kimaradt tételek “mennek tovább” a két Cuvee 7-be. A hetesek karakterét  két tényező határozza meg, az egymástól markánsan különböző siklósi és villányi terroir, meg  a három szőlőfajta, a merlot, franc és cabernet sauvignon aránya. Az előbbit csak élvezzük és mindent megteszünk, hogy a borokban minél szebben kifejezésre jusson, az utóbbit – a fajták arányát- tudatosan alakítjuk is.

A hosszútávot  még a Cuvee 11 és Cuvee 13 fut nálunk. A Cuvee 11-ben a villányi cabernet franc-t favorizáljuk teljesen megérdemelten, Michael Broadbent nem véletlenül volt oda fajta és terroir találkozásától jó tíz évvel ezelőtt.  

 A Cuvee 13 hordós érlelésmentes könnyedségében pedig  a belépőborunk, a mindennapoké.

Igazság szerint még van egy házasításunk, szám nélkül.  Mert nem hosszútávfutó, de ügyes sprinter. A rozé.