A kínai kaland

Novemberben Krisztiánnal tettünk egy nagy kört Kínában. Nincs borászat, akiket ne izgatna ez a hatalmas piac, ahol bort eladni nem nehéz, de jól eladni nem könnyű, márkát építeni pedig igazi kihívás.

James Suckling Ázsia túrájához azért csatlakoztunk, mert elképesztően erős, főleg francia, olasz, argentin, chilei és amerikai brandeket felvonultató kiállítói névsor jött össze, mintegy 120-an. A nagyok - többek között a Château Lafite Rothschild, Château Mouton Rothschild, Château Pichon-Longueville, Louis Latour, Bruno Giacosa, Ornellaia, Paul Hobbs, Tua Rita és Peter Michael- mellett két német, Joseph Leitz és Künstler, valamint egy orosz (Sober Bash) borászat volt jelen, Magyarországról pedig mi.

Az intelligens szervezőknek hála, a többiekhez hasonlóan egyszerűen bortermelő országként szerepeltünk a kiállítói listán, amely tény sajnos nem nyilvánvaló a kínai borbarátok számára (sem). Így ezúttal sikerült elkerülni a szokásos közhelyeket, a semmitmondó „Emerging Countries” cédulát, nem beszélve a dohos „Eastern Europe” kategóriáról. A minőség számított egyedül: a Suckling-kóstolókon minimum 90 pontot szerzett borokkal lehetett csak jelentkezni, így esett a választásunk a 2012-es villányi Cuvée 5-re, a 2013-as villányi Cabernet Franc-ra és a 2013-as 6 puttonyos Tokaji Aszúnkra. (Suckling pontszámaink teljes listája itt.)

A legfrissebb adatok alapján Kínában 4 év alatt 10 millióval nőtt a minőségi borokat előnyben részesítő, felső középosztálybeli borfogyasztók száma, ami jelenleg több mint 48 millió. Amint megtudtuk, a fogyasztók egyre fiatalabbak, az importált borok felét a 18-35 éves korosztály vásárolja. Mi is ezzel a valószínűtlenül fiatal, ambíciózus és tanulni vágyó generációval találkoztunk a kóstolókon. Külön bájt kölcsönzött a beszélgetéseknek, hogy a legtöbben tényleg úgy kérdeztek, mintha most léptek volna ki a WSET tanfolyamról, nagyon odafigyeltek a borra és a válaszokra is, és még a poharat is szépen tartották (még tolakodás közben is, ami kínai nemzeti sport lévén nem tartozik a súlyos etikett vétségek sorába).

A csaknem két hét alatt a 7,5 milliós Hong Kong-ban, a 22 milliós Pekingben és a 24 millió lakosú Sanghaj-ban fordultunk meg kóstolókon. Magyar borászatként nagyra értékeltük a fiatalok ismeretlen iránti nyitottságát, design iránti érdeklődését és információéhségét. Természetesen a kínai közönség nagy részére is jellemző, hogy „címkét iszik”, de amennyiben egy harmincéves bormegszállott hong kong-i vállalkozót tekintünk a célcsoportunknak, optimistán gondolhatjuk, hogy a Sauska még belefér hosszú és sikeres életébe a Mouton Rothschild mellett.

Egyébként pedig szenzáció tekintetében sem vallottunk szégyent, ebből a szempontból Tokajban mindig lehet bízni. A képen látható sor éppen a Mouton Rothschild-ért áll Hong Kongban, de előttünk hasonló tömeg állt az este végén egy korty hatputtonyos tokaji aszúért és az elmaradhatatlan palackfotóért.

Az optimizmusról még annyit, hogy a szédületesen dübörgő hong kong-i éjszakában a nyitóbulira csak magnumokkal lehetett nevezni, mi a 2012-es Cuvée 5-öt vittük, a képen a100 pontos Tua Ritával látható vállvetve. Sok izgalmas magnum sok izgalmas beszélgetést generál, így szó esett a kínai gazdaság válságáról, valamint a magánháztartások és cégek hatalmas mértékű eladósodásáról, amely nemcsak a borpiaci növekedésre hathat negatívan, de drámaian magával ránthatja az egész világot is.

Kedves helyi kereskedő beszélgetőtársaink arra emlékeztettek, hogy ők körforgásként tekintenek az időre, míg mi, nyugatiak mindent egyirányú utazásként élünk meg. Kína hisz az egyszer fent, egyszer lent tételében, míg mi azt gondoljuk, hogy a válság csak egyre mélyülhet. Példának a Szung-dinasztia (969-1276) virágkorát említették, melynek idején Kína minden szempontból -gazdaság, közegészségügy, oktatás, tudományok - alapján messze felülmúlta a nyugatot. A következő évszázadokban mégis sötét hanyatlás következett, amelyet újra elkerülhetetlen fellendülés követett.

Konklúziójuk az volt, hogy a maguk részéről csak úgy képesek elindulni minden reggel, hogy magukat a Nagy Egész nélkülözhetetlen elemének tekintik és abba az irányba próbálnak hatni, hogy a „kínai gazdaság léghajója” ne hatalmas robajjal érjen földet, és ha földet ért, mihamarabb elinduljon felfelé. Ez volt talán az út leginkább lefegyverző élménye: a kínai ember optimizmusa, állhatatos szorgalma, szolgálatkészsége, problémamegoldó képessége és odaadása a metróellenőrtől a londineren át a teakereskedőig.

2019-ben úgy tűnik, lesz okunk visszatérni: Sanghaj-ban és Hong Kongban lesznek már Sauska borok az éttermekben.

Ps. Pekingben, a Tiltott Városban pedig megtaláltuk a régen áhított tökéletes pezsgőhűtőt is. (Csing-dinasztia, XVII-XVIII. század). Álomszép és 25 palackot simán elbír…

Sauska Andrea