July 16, 2013

Amikor 2006-ban eldöntöttük, prímszámokkal jelöljük majd a villányi házasításainkat, nem  gondoltunk semmi különösre.  Csak nagyon kínlódtunk a szavakkal és azzal a ténnyel, hogy minden szónak van valamilyen hangulata, amit nem akartunk. Igy jutottunk végül a prímekhez, a pozitív egész számok azon csoportjához, melynek tagjai csak 1-el, vagy önmagukkal oszthatók.

Az a néhány ilyen szám, amit használunk, azóta nagyon fontos lett a számunkra, hiszen napi szinten beszélünk róluk, dolgozunk, élünk velük. Úgyhogy persze minden olyan hírre felfigyelünk, ami a prímszámokkal kapcsolatos. Nemrég pedig igazi szenzációt keltett a tudományos világban, hogy az ikerprím-sejtés –amit Euklidész fogalmazott meg először i.e 300 körül –lehet, hogy hamarosan bizonyítást nyer.

Ikerprímek  például a 3,5 és az 5,7 is.  Szerencsére  van időnk azon gondolkozni, milyen az a Cuvée 5, ami minőségben, komplexitásban átvezet a Cuvee 7-től a  Cuvée 3 felé, mert ez utóbbi még nem létezik…

Úgyhogy addig olvasunk, például a Prímszámok zenéje című nagyon jó kis könyvet, ami most jelent meg magyarul.

Nemrégiben a Hay  irodalmi fesztiválon Magyarországon járt az írója, Marcus du Sautoy matematikus, akivel

Laza Bálint készített  interjút az Indexen. (http://index.hu/tudomany/2013/05/28/marcus_du_sautoy/)

Kiemeltünk belőle néhány részletet, amelyből kiderül, hogy a prímek nemcsak nekünk fontosak, valamint, hogy azoknak az életében is jelen vannak, akik nem szeretik a matematikát, a számokat vagy bizonyos villányi vörösborokatJ.

 

Mi olyan izgalmas a prímszámokban?

 

Matematikus vagyok, szóval nagyon szeretek arról beszélni, miért gondolom, hogy a témám nagyon fontos, izgalmas és gyönyörű. A könyvet a matematikáról írtam, azért, hogy összekössem az én világomat más emberek világával. A prímszámok nagyon kézenfekvő választásnak tűntek, mivel ezek olyan dolgok, amiket az emberek könnyen megértenek: ha megkérdeznek valakit, mi egy prímszám, valószínűleg azt válaszolják, hogy egy az oszthatatlan számok közül. Emellett ezek a számok reprezentálják a legnagyobb problémákat a területemen.

Szeretném elmagyarázni az embereknek, hogy a matematika nem egy befejezett dolog. A legtöbb ember úgy érzi, hogy a matematikával már nem kell foglalkozni, hiszen már számítógépekkel dolgozunk. A könyvvel szeretném megmutatni, hogy még mindig vannak olyan dolgok, amiket nem értünk. Akár olyan alapvetőek is, mint a prímszámok.

 

Mire jók a prímszámok?

A prímek nagyon sok szinten fontosak. Először is, a legfontosabb számok a matematikában. Belőlük felépíthető minden más. Én a matematika atomjainak hívom őket: olyan fontosak, mint a kémiában a periódusos rendszer, hidrogén, oxigén, nátrium, a klór vagy a többi elem. Ahogy ezekből felépülnek a molekulák, úgy építik fel a prímek az összes többi számot. Ha bármit akarunk tudni a matematikáról, muszáj ismernünk a prímeket, mivel ezek hozzák létre a matematikát.

Ezen túl a matematika a természettudomány nyelve. Ahhoz, hogy megértsd a tudományt, meg kell érteni a matematikát is. Ez visszavezet a prímszámok megértéséhez. De a prímeknek fontos szerepük van az üzletben is: ők a kulcs az internetbiztonsághoz. Ha átküldöd a bankkártyádat az interneten keresztül, és azt szeretnéd, hogy biztonságos legyen, akkor a prímszámok matematikai tulajdonságait használod fel ahhoz, hogy ezt biztonságossá tegyed.

Tulajdonképpen minden előrelépés a prímszámokkal kapcsolatban lényeges hatással lehet az interneten használt kódok biztonságára. Ezért kell mindenkinek figyelnie a prímekre: a bankkártyáidnak, személyes adataidnak biztonságát a prímekre alapozod. Minden alkalommal amikor repülsz, prímeken alapuló kriptográfiát használsz, hogy a dolgokat biztonságban tudd. Lényegében az életed múlik ezeken a számokon.

Hallott a legújabb eredményről a prímszámokkal kapcsolatban, hogy egy matematikus áttörést ért el az ikerprím-sejtés igazolásában?

Nagyon izgalmas fejlemény, minden előrelépés, amit a prímszámokkal kapcsolatban sikerül elérni nagyon fontos, mivel nagyon bonyolult témáról van szó. Van egy híres összefüggés, ez látható a könyvem borítóján is: úgy tűnik, a prímek egész gyakran párokban állnak: 17 és 19 kettőre van egymástól, 41 és 43, 71 és 73 szintén. Ezeket ikerprímeknek hívjuk. Úgy gondoljuk, hogy végtelen sok prímszám van, de végtelen sok van ikerprímekből is. Ahogy egyre nagyobb számokhoz érkezünk, a prímszámok egyre ritkábbak lesznek. Viszont azt sejtjük, hogy végtelen sokszor két prím csak kettő távolságra van egymástól.

A legújabb fejlemény az, hogy meg tudjuk mutatni, hogy ezek a prímek hetvenmilliós távolságra vannak egymástól. Ez hatalmasnak hangzik, azonban egy matematikus számára ez egy nagyon kicsi szám, hiszen mi a végtelenig is elmehetünk. Szóval, a prímszámok egyre ritkábbak lesznek, tulajdonképpen vannak régiók, millió, millió szám, ahol egyáltalán nem találni prímeket. Azt viszont már tudjuk, hogy végtelen sokszor fogunk találni prímeket, akik csak hetvenmilliónyira vannak egymástól. Most már csak kettőt kell csinálni a hetvenmillióból, ez az új kihívás. Viszont mindenképpen nagyon fontos, hogy sikerül megmutatni a prímeknek ezt a kötöttségét. Nagyon izgalmas hét volt.

(…) A matematikában, ha egyszer bebizonyítottál valamit, az onnantól örökké tart. A bizonyítás százszázalékos bizonyosságot ad arról, hogy az igazságot fedezted fel. Ez olyan, amiben a matematika nagyon különbözik a többi tudománytól. A többi tudomány ad egy csomó bizonyítékot a hipotézishez, de százázalékosan megállapítani, hogy az igazságot fedeztük fel, szinte lehetetlen. A matematikában viszont, amit az ókori görögök felfedeztek, még ma is pontosan annyira igaz, mint kétezer évvel ezelőtt volt. Abból azonban, amit a görögök más tudományterületeken felfedeztek, nem sok maradt, más felfedezésekkel megdöntötték őket.

Ön a Charles Simonyi Professorship of the Public Understanding of Science professzora. Mit jelent ez, mit jelent egyáltalán a Public Understanding of Science? Miért fontos, hogy az emberek értsék a tudományt?

A tudomány manapság annyira fontos része a társadalmunknak, hogy azokra az emberekre is hatással van, akik nem tudósok. Gondoljunk csak a klímaváltozásra, vagy hogy mit kezdjünk az energiával, a növekvő népességgel, használhatunk-e őssejteket a kutatásban. Nagyon fontos, hogy a társadalom megértse a tudományt, hogy részt vehessen a vitában. Párbeszédet szeretnénk, döntéseket kell hoznunk arról, hogy mit csináljunk a tudományunkkal. Ezeket a döntéseket pedig nem lehet meghozni, ha nem érted a tudományt.

Szóval, miért létezik ez a professzori állás? Én úgy hívom, nagykövet vagyok. A tudomány elég messze van a legtöbb ember világától, nem értik. És mire van szüksége egy idegen területnek? Egy nagykövetre, aki elmegy hozzájuk, és megpróbál hidakat, kapcsolatokat építeni a kettő között. Ez az, amiért csinálom, ez az egyik oka, hogy itt vagyok egy budapesti irodalmi fesztiválon. Ez egy nagyszerű módja annak, hogy elmagyarázzam az én egyetemen folyó tudományos kutatásokat, vagy amiket én végzek. Meg jó arra, hogy megszólítsak embereket, így együtt haladjunk tovább.

 

Tehát úgy gondolja, a tudósok szerepe változóban van?

Szerintem igen. A múltban a tudósok úgy érezhették, elég, ha laborjukban maradnak, így már elvégezhetik a munkájukat. Mára viszont egyre inkább a tudós felelőssége, hogy megpróbáljon kommunikálni nemcsak azzal kapcsolatban, hogy mit csinálnak a kollégái, hanem sokkal általánosabban. Ez egy olyan változás, amit egyre több tudóstól elvárnak.

Persze, nem minden tudós kommunikál jól a nyilvánosság felé, ezért nem várható el tőlük, hogy ezt tegyék. De mindenképpen minél több tudóst arra kell buzdítanunk, hogy úgy érezzék, ezt kell tenniük, ha képesek rá: kommunikálják sokkal szélesebb körben az ötleteiket.

Ha megjutalmazzuk a tudósokat, azért, hogy ezt csinálják, akkor csinálni fogják. Szóval, részben a kormány feladata, hogy erősítse ezt, és tiszteletet adjon azoknak a tudósoknak, akik megteszik.

A dolgok változnak. Korábban a tudomány úgy működött, hogy a tudósok önmagukban, izolálva, szigetként művelték. Néha jött valaki a szigetről, hogy segítsen a társadalmon. Többé nem gondolkozhatunk így. Az egész a párbeszéd, kapcsolatok, hidak létrehozásáról kell hogy szóljon, ahelyett, hogy különálló táborokat hozunk létre. Néha a tudomány és vallás közötti vita nagyon ilyenné tud válni azok között, akik a kreacionizmusban, valamint az evolúcióban hisznek. Az egész eredménye egy hatalmas csatatér. De nem lépünk előbbre, ha szigetekké válunk. Utakat kell találnunk a kapcsolatra: lehet, hogy vallásos hited van, de ettől még részt vehetsz a tudományban.

 

Ha már viták: mit gondol az áltudományokról?

Tudósnak lenni két dolgot jelent: az egyik, hogy nagyon sok őrült ötletünk legyen, hatalmas képzeletünk. Ezután viszont nagyon kritikusnak kell lenni ezekkel az ötletekkel. Be kell látni, ha valami nem lehet igaz. Azt hiszem, az áltudósoknak sokszor megvannak az őrült ötleteik, de nem tudják kritizálni őket. (…)

A tudományban miután találtál valamit, amiről azt gondolod, hogy új, a rossz zsaruvá kell válni: a jó zsaru megpróbál új dolgokat találni, a rossznak pedig meg kell mutatnia, miért való a szemétbe az egész. Ha nem tudod ezt megmutatni, akkor tényleg találtál valami újat.”